A szerelemkertben 4. - Képek és zene

A fotókat előkertemben készítettem néhány nappal ezelőtt. Nem tudtam ellenállni bougainvilleáim lélegzetelállító, drámai virágba borulását meg kellett örökítenem. Ugye?

Ilyenkor - június végétől késő őszig, ha nem hidegek a hajnalok - így kárpótolnak a teleltetés izgalmaiért, hogy ne mondjam kínjaiért. A hosszú várakozásért, mialatt csupasz, borzas, szúrós ágbogaikkal rosszkedvűen döfködték egymást, szomszédaikat, na meg engem, amikor a teleltetőben óvatosan meglocsoltam a tetszhalottakat. Akkor csaknem reményvesztetten arra gondoltam: egyáltalán kihajtanak valaha? Hiszen semmi jelét sem mutatják az életnek, semmit, de semmit. Ezért mondom neked is: Ne higgy a halálnak! Csak az életnek higgy, a feltámadásnak, az újra virágba borulásnak. 
Nézd őket! Ugye csodálatosak?