A félnótás 3. A jóság halála

Talán éhen is halt volna, ha nincs a faluban egy-két ember, aki néhanapján megszánja. Közöttük is a leggyakrabban a vegyesbolt kiszolgálója, a Toncsi bácsi, aki különös tiszteletnek örvendett faluszerte. Többnyire dél körül ment el a bolthoz, de ha ideje engedte már reggeltől ott ácsorgott, s bámulta a ki- s betérőket, akik néha meg is szólították, csak úgy odavetettek valamit, s választ nem vártak rá, de előfordult, hogy budiürítésre hívták, vagy dögöt elásni, macskákat agyonütni s egyéb munkára, amit tisztességes ember nemigen végzett el. Ilyenkor élelem, pálinka volt a fizetség, néha egy-egy használt ruhadarab: Szegény Jóskámról maradt, még csaknem új...

Sohasem lépett be a boltba, s ezt a tapintatot, Toncsi bácsi felettébb értékelte. Csak megállt a boltajtóval szemközt, a túloldali járdán, s addig bámulta a színes újságkivágásokkal meg hirdetésekkel borított üvegajtót, míg ki nem nyílt, s meg nem jelent jótevője az aznapi adománnyal. Nem volt hálás. Nem ismerte ezt az érzést. Ha néhanapján hiába várt, mert az öreg nem vette észre, vagy aznap végképp semmi sem akadt, amit könnyű szívvel odaadhatott volna, odébbállt neheztelés nélkül. Így volt, mióta járni tudott.

Azon az őszön azonban az öreg boltos megbetegedett, és hamarosan el is temették. Nagy temetés volt, mert nemcsak a tanyavilág apraja-nagyja volt ott, de az egész falu, sőt még a környékbeli falvakból is eljöttek. Csak a Toncsi bácsi lánya nem volt ott. Azt mondják, megharagudott valamiért, s aztán nem volt alkalom, hogy megbékéljenek, na, meg messze is lakott nagyon, senki sem tudta, hogy hol. Hát nem jött. Talán a hír sem jutott el hozzá, hogy az apja meghalt. Ezért a falu temette el szerény szolgálóját. Ő is megnézte a menetet jó messziről, a domboldalra is felment, onnan bámulta a kígyózó fekete sort, ahogy a tanyaközponttól jó három kilométernyire fekvő temető felé kúszik. Nem érzett szomorúságot, nem érzett semmit. Még arra sem gondolt, hogy holnap talán hiába megy el a bolthoz. A holnap, hadd legyen a holnapé.

Az öreg halála után bezárt a gyepsori vegyesbolt, de keresték nagyon a helyettest, adták szájról-szájra a hírt, hogy nagy a szükség az erdőszöllősi tanyaközpontban, s meg is találták az utódot hamar. Kellett volna, hogy a kis bolt kinyisson mihamarabb, de ki tudja miért, mégis úgy határoztak, addig zárva tart, amíg az öreget el nem temetik illendően. Hanem majd másnap, akkor kinyit az új boltossal, az új készlettel.

Az új boltvezető a faluból jött ki naponta a tanyaközpontba. Azt mondták özvegyasszony, s hogy egykor a szülei rőfös boltjában dolgozott. Néhányan ismerték is: Hát a Németh-boltosék lyánya ez! A Kármán Józsi özvegye! Ez mindenkit jó reménységgel töltött el. Nem lesz híja a szakértelemnek, no meg ideje is több marad egy özvegynek, mint egy férjes asszonynak, így azt is a boltra fordíthatja. Már nem fiatal, de jól megtermett, erős nő, reménykedtek, ez is kitart majd még télvíz idején is, akárcsak az öreg, mert nem volt olyan ítéletidő, hogy a Toncsi bácsi ki ne nyitott volna.

Eleinte azt mondták, az új boltos barátságos, micsoda szerencséjük van, meg beszédes is, akkor biztos szót lehet vele érteni, de aztán rájöttek, hogy ha valakinek mondandója támad, aligha sikerül szóhoz jutnia. De igaz, ami igaz, az új boltos bőbeszédű volt, nagyhangú és kérlelhetetlen. Ki is írta már az első napon egy negyed ív csomagolópapírra: A hitel elfogyott!

Sorba kellett állniuk, miután beléptek, s nem nyúlhattak semmihez, végképpen nem a pult előtt lerakott készletekhez, amit a raktár szűk volta miatt az eladótérben kellett tárolni. De nem panaszkodtak, mostantól így volt, hát így volt. Meg aztán nem volt hiány semmiben, a kis üzletben rend volt és tisztaság, aki be akart menni, sokáig törölgette a lábát az ajtó előtti lábtörlőn. Csak az volt a szokatlan, hogy az üzlet délben bezárt, özvegy Kármánné pontban tizenkettőkor, biciklire szállt, hazament ebédelni, de kettőkor újra ott volt, és kinyitott. De ezt is megszokták és elviselték, fő hogy legyen mindennap kenyér, liszt, cukor, zsír, meg a többi, ami a napi megélhetéshez mindenképpen kell. Messze van a falu. Azt mondták az unokája miatt vállalja a négyszeri bicikliutat mert, hogy ő neveli az egyszem leányunokáját. A Gizi lányát elverte ugyan a háztól, amikor megesett, de legalább a kislyányt, az unokát befogadta.