A szerelem jó, a szerelem fáj...

Szerelem, szerelem átkozott gyötrelem – így a népdal. Átkozott gyötrelem és titok, rejtély és mágia. Aranyköd és izzás, éget és hideg zuhannyal olt, de csak azért, hogy utána méginkább perzseljen. Azt hiszem, még mindig nem tudom – pedig annyit olvastam róla, s napjaim száma, mit tanulmányozásra szántam, de hagyjuk! –, hogy a szerelem mitől támad, és mitől múlik el. Lecsap rád, vad szélvész, sodor, és szédültre pörget, aztán váratlanul, szellővé csendesül, elillan, mint egy tollpihe. Ezt mindenekelőtt a boldogtalan szerelmeseknek üzenem! Oda se neki gyermekem, hogy majd belehalsz, holnapra lehet, egészséges leszel, mint a makk, főként, ha egyébként is egészséges lelkületű vagy. Csak nevetni fogsz akkor, de legalább is mosolyogni. Ne bánkódj, kedves: elmúlik, higgy nekem!

Én nem tudom elválasztani a szerelmet a szeretettől. Számomra csak az a szerelem értékes, amit átitat a szeretet. Ettől kevesebb lesz benne talán a szenvedély, de több, sokkal több az erő, és sokkal tartósabb lesz. Ehhez kell a társ, aki érti, hogy a szenvedélynél jobb a megtartó szeretet, a megbízható, ha lehet végleges ölelés. Ehhez a fajta szerelem-szeretethez kell a másik, aki tud vágyakozni az után is, ami már az övé. Ahogyan Simone Weil írja: Meg kell tanulnunk azután vágyakoznunk, ami a miénk.
A szerelmi érzés pedig a leggyakrabban mágia – Szentiván-éji kaland, varázslat, melyben Titánia a tündérkirálynő olthatatlan szomjat érez a szamárfejű – és sajnos lelkületű, (bár egyetlen szamarat sem szeretnék ezzel megbántani) – Zuboly iránt. Nem szeretem, és talán nem vagy alig ismerem a szerelemmágiát. Ebben a csábításé a főszerep, a taktikáé, nincsenek szabályok, a játék gyakran nemtelen, mert a cél a kívánság, a szenvedély felkorbácsolása, bármi áron, és a birtoklás bármi áron.


Csupán egyszer estem abba a fajta varázslatos szerelembe, mely Titánia érzéseihez hasonló. Abban a szerelemben, ami közelebb áll a mágiához, szintén van erő, de az az erő nem jó erő. Az többnyire rombol, feléget, de lehet, hogy csak a többi kapcsolatot rombolja és égeti el a pár körül. Végül azonban többnyire ők is áldozatul esnek: a kitörés után csak a pusztítás képe és a hamu marad. Nem kívánom a szerelemmágiát, de kívánom a szerelmet, melyben múlhatatlanul jelen van a barátság, mindig tettre kész az áldozat, és melyben a párbeszédet sohasem váltja fel rideg csend.