Macskák... A szerelmes levelek folytatása

Drága Tiborkám!

Csendes a reggel. Október végi, nyájas búcsúzás. Nyájas - milyen szép szó, de mostanában nem hallom, nem olvasom, pedig olyan gazdag. Félek, szegényedünk, de az igazi kincseket soha nem veszíthetjük el, mindjárt ezzel vigasztalódom, Carmen az ölemben dorombol, a kis mancsát simogatom, érzem a finom csontperceket és izületeket, a szőre selyem. Tudom, nem lakásba való, de lásd be, hogy nem elég a testben élőnek csak a távollevők üzenete, kell az érintés bizonyossága. Te tudod, hogy jól végzik a dolgukat, és én is igyekszem. Mindegyiknek szüksége van rám, és nekem is szükségem van mindegyikre. Persze, hogy sok az öt macska, de lehet-e sok a szeretetből, a gondoskodásból? Te nálam jobban tudod, hogy nem.

Így aztán reggelenként létszámellenőrzést tartok, megnyugszom és hálás vagyok, ha mindegyik itt sürgölődik körülöttem. Kérlek, ne nevess ki, neked bevallom, ezek a közönséges házimacskák számomra istenbizonyítékok. A kutyások talán felhördülnek, dehogy, a kutya, a kutya az, és természetesen igazuk van, s azoknak is, akik a cinegét emlegetik, és van, aki a teknőst.

A természetben valahogy könnyebb rátalálni és rád találni.

Eleinte tiltakoztál, Bubut mindjárt elfogadtad, de macskát ne! Tudtam, hogy megszereted őt, őket, s amikor heten voltak, éreztem, erősen tartasz a további szaporulattól. Tulajdonképpen a befogadó szeretetedtől tartottál, most már te is tudod.

Ideát minden jó fordulhat rosszra, és fordítva. Az egyik feladat a mérték megtalálása és megtartása. Odaát ez ugye, könnyebb?


A dal szövege magyarul:

Éjfél, sűrű csönd ül a járdán
Mire gondol a vén Hold
Hogy csak mosolyog rám?
Lomha szél fú, rőt avar fut a lábam elé
Tépett ág jajong a fán

Holdfény derűs emléket ébreszt
Újra ébred a régmúlt, minden gyönyörűség
Boldog órák az ifjúságom szép idején
Gyertek hozzám vissza még!

Halvány lámpa villog fenn
Még áldott árnyék rejt el
Szúrós zaj kél, összerezzen a csend
Ha rámtör majd a reggel

Hajnal, ne tarts tükröt a vénnek!
Ha csak emlék az élet, talán szép marad még
Tán a kék éj, a holdvilág még ifjúnak lát
Úgy, mint egykor, régesrég

Füstben barnult új nap kél
A korhadt, pállott széllel
Kihunyt lámpát gúnyol az ömlő fényár
Ha elkullog az éjjel.

Nézz rám! Kicsit érints meg némán!
Maradj még, szelíd emlék
Színes hajdani nyár...
Érj csak hozzám, és feléled a boldog idő!
Jajj, a hajnal pirkad már...